Káld

Keresztelő Szent János templom

Cím: 9673 Káld, Berzsenyi Dániel u. 17.

Búcsú: június 24.

Káld már az Árpád-kor-ban is lakott hely volt.

Nevét 1255-ben említik először az oklevelek Cald néven. Később többféle formában is írták: Kaáld, Káld, Felső-Káld, és Alsó-Káld néven is.

A hagyományok szerint Árpád egyik unokája - a Horka méltóságot viselő Káld - Levente fia kapta szállásterületként a Káli medencét és környékét, s tőle kapta nevét a falu is.

A tatárjárás után V. István király Bana fia Páris-nak adott itt egy részbirtokot. A későbbiekben e Páris alapította a Káldy családot.

1530 és 1532 körül a törökök felégették a falut, lakói ekkor elmenekültek, majd új helyen, a mai falu helyén építették fel újra a települést. A két részből álló új falut Alsó- és Felső-Káld néven nevezték egy ideig.

1877-ben egy nagy tűzvészben a falu nagy része leégett, 1919-1920-ban pedig a spanyolnátha-járvány itt is pusztított.

KÁLD (Vas megye)

plébániatemplom, Berzsenyi Dániel út

Titulus: Keresztelő Szent János

Építéstörténet

Épült 1752-ben, ismeretlen építész tervei szerint, bővítve 1799-ben, Johann Georg Anreith tervei szerint

Az Árpád-kori eredetű település temploma egy 1294. évi adat szerint a Szent Kozma és Damján patrocíniumot viselte.[1] A falu népessége – köztük a helyben birtokos Káldy család tagjaival – a 16. században evangélikus hitre tért. Az 1720 körüli évektől a kis számú katolikus gyülekezetet az 1718-ban újjászervezett egyházashetyei plébánia gondozta. Az 1725. évi evangélikus egyházlátogatás szerint a falu 1635-ben épült lutheránus templomát a plébános elfoglalta.[2] Az 1733. évi canonica visitatio szerint a faluban két templom állt, mindkettő a temető közepén, egymástól kb. 20 lépésre. Az egyik – minden bizonnyal az egykori evangélikus templom – kisebb, régi alapokon épült, felújított, a másik nagyobb, de elhagyatott és romos állapotú.[3] A ma álló templom ennek helyén épült fel 1752-re, a falu kegyura, gulácsi Farkas (II.) János (†1754 előtt[4]) támogatásával.[5] A névpatrónusa, Keresztelő Szent János tiszteletére felszentelt templomban Farkas János a sekrestye fölött kegyúri oratóriumot, a szentély alatti kriptában pedig családi sírboltot alakíttatott ki. Ezzel egy időben (1752-ben) Káld önálló plébánia rangjára emelkedett. A templom tornya és orgonakarzata 1799-ben Johann Georg Anreith, Szily János szombathelyi püspök udvari építőmestere (Melchior Hefele egykori pallérja) tervei szerint épült,[6] a falu ekkori kegyura, gulácsi Farkas Pál támogatásával.[7] A szentély északi oldalán elhelyezkedő földszinti és emeleti oratóriumot 1897-ben alakították ki.[8]

Az építészeti tér

A keletelt templom a nyugati homlokzat előtt álló toronnyal épült. A toronyaljból nyíló bejárat kosáríves árkáddal alátámasztott orgonakarzat alól háromszakaszos hajóba vezet, melyhez a hajóval azonos szélességű, téglány alaprajzú szentély csatlakozik. A szentély terét félköríves alaprajzú apszis bővíti. A sekrestye a szentély déli oldalán helyezkedik el. A sekrestye fölött, valamint szentély északi oldalán a földszinten és az emeleten elhelyezkedő oratóriumok széles, kosáríves lezárású nyílással kapcsolódnak a szentély teréhez. A hajó és a szentély terét egyaránt csehsüvegboltozatok fedik, melyek sekély kiülésű, gazdagon profilozott fejezetpárkánnyal záródó falpillérekre támaszkodnak. A szentély megvilágítását az apszisfal két szélén elhelyezkedő, félköríves lezárású ablakok biztosítják. A hajó déli oldalán három azonos formájú ablak helyezkedik el közvetlenül a homlokívek alatt.

A freskó megrendelője: feltehetően gulácsi Farkas Pál, helyi birtokos

A festő neve, a kifestés ideje: ismeretlen festő (Martin Michl?), 1799?

A freskó keletkezéstörténete

A szentély kifestésének körülményeire csak közvetett adatokból következtethetünk. A templomban két jó kvalitású oltárkép található: a főoltárkép Jézus megkeresztelésének jelenetét ábrázolja,[9] míg az azonos méretű és formátumú mellékoltárkép a betegeket gyógyító Szent Kozma és Damján alakját jeleníti meg, Troger kompozíciója nyomán.[10] A helytörténeti irodalom szerint a főoltárkép a falu kegyura, gulácsi Farkas Pál, míg a település elpusztult középkori, felsőkáldi templomának titulusát megöröklő mellékoltár képe a falu másik birtokosa, Felsőkáldi Káldy Sándor megrendelésére készült, ismeretlen időpontban.[11] A korábbi irodalom a két káldi oltárképet Dorffmaisternek tulajdonította,[12] a stílusjegyek azonban inkább Maulbertsch kései műveivel, illetve műhelytársai és követői – pl. Felix Ivo Leicher és Josef Winterhalder – képivel mutatnak rokonságot.

A helytörténeti irodalom szerint „a szentély freskóit a 19. század elején olasz festőművészek készítették”,[13] valószínűbb azonban, hogy a szentély kifestése, amely a festett főoltár-architektúrát is magába foglalja, az oltárképekkel egy időben, 1799-ben készült, párhuzamosan a templom rangját növelő másik átalakítással, a J. G. Anreith által tervezett orgonakarzat megépítésével. A klasszicizáló látszatarchitektúra, a díszítőfestés motívumai és a kissé nyújtott arányú figurák a pinkamindszenti plébániatemplom szentélyének Martin Michltől származó kifestésével mutat rokonságot. Michl, aki korábban Maulbertsch tanítványa és segédje volt, 1799 áprilisától 1800 decemberéig Winterhalder mellett a szombathelyi székesegyház négyezeti kupolájának és Szent Mihály-kápolnájának kifestésén dolgozott. Ezzel egy időben vállalkozott a pinkamindszenti templom kifestésére is, ahová a Mindenszenteket ábrázoló főoltárképet Winterhalder szállította. Ugyanebben az évben Winterhalder a Festetics család által újjáépített simasági Mária Magdolna-templom számára is festett egy főoltárképet.[14] A források szerint a simasági plébániatemplom újjáépítésének munkálatait 1800-ban Johann Georg Anreith irányította, aki 1794-től a szombathelyi székesegyház építési munkáit is vezette, s aki a 1799-ben a káldi templom tornyához és orgonakarzatához is tervet készített.[15] A káldi festett főoltár oromzatán ülő két angyal beállítása minden részletében egyezik a szombathelyi székesegyház egykori kupolafreskóját övező látszatarchitektúra baloldalán látható,[16] a Máriára utaló hajnalcsillagot közrefogó angyalok testtartásával, míg a káldi Szent Rókus nyúlánk alakja a pinkamindszenti Szent Adalbert hasonlóan nyújtott arányú figurájával állítható párhuzamba. [kép] Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy a káldi templom festészeti dekorációjának mesterei is Anreith köréből kerültek ki: a szentély kifestése így feltehetően Martin Michlnek tulajdonítható, a két oltárképet pedig talán ide is Winterhaldertől rendelték meg. (Ebben az összefüggésben figyelmet érdemel az is, hogy a káldi, a simasági és a pinkamindszenti szószék formája és díszítése szinte teljesen egyforma.) A stiláris egyezések mellett Martin Michl szerzőségét valószínűsíti az is, hogy a képciklusban a magyarországi barokk festészetben ritkán ábrázolt „Pál apostol athéni prédikációja az ismeretlen isten oltára előtt” jelenet is helyet kapott. Bár a témát – eltérő változatban – Dorffmaister is megfestette 1783-ban, a szombathelyi püspöki palota Szent Pál-termének egyik pannóján,[17] a káldi kompozíció legközelebbi analógiája a prága-strahovi premontrei kolostor könyvtárterme mennyezetképének azonos tárgyú jelenete, melyet Maulbertsch 1794-ben, Martin Michl segédletével festett.[18]

Jellemzők, állapot

Hordozófelület

a: a szentély oldalfalai

b, B: az apszis fal- és boltfelülete

Technika: feltehetően freskó, melyet diszperziós átfestés fed

Állapot és restaurálások

A szentély kifestését 1938-ban megújították.[19] Ezzel egy időben készült a szentély mennyezetképe (Jézus szíve, a sarkokban a 4 evangélista), valamint a hajó boltozatának neobarokk díszítőfestése. 1994–95-ben Závory Zoltán a szentély teljes falfelületét a rá jellemző maníros stílusban átfestette. (A diadalíven felirat: Renoválva a családok évében, 1994-ben. Az a1 képmező bal alsó sarkában szignatúra: Rest. Závory 1995) Az eredetileg feltehetően grisaille képmezőket Závory szürkés-barnás tónusban, élénk, okkeres csúcsfényeket alkalmazva „újította meg”. Ennek eredményeként a falképek színvilága rendkívül kemény, a barokk kolorittól idegen. Závory csak részben követte a képmezők eredeti kompozícióját, néhány helyen kiegészítette és át is értelmezte azokat.[20] A durva átfestés nyomán ma már csak a látszatarchitektúra és a képmezők kompozíciója őrzi a barokk kori kifestés elemeit.

Alaprajz [külön fájlban]

Leírás

A késő barokk kifestés a szentély oldalfalaira, valamint az apszis falfelületére és boltozatára korlátozódik. (Feltételezhető, hogy eredetileg a szentély boltozatát is barokk freskó díszítette, amelyet jelenleg elfed az 1938-ban festett mennyezetkép.) Az szentély oldalfalain két nagyobb freskómező kapott helyet (a1, a2, a-a–a-c). Az apszisban a festett főoltár-architektúra (b1) két oldalán egy-egy kisméretű képmező helyezkedik el (b2, b3), s két további figura (b4, b5) kapott helyet az apszis boltozatának két szélén.

Látszatarchitektúra, díszítőfestés, keretek

A szentély déli oldalfalán a sekrestyeajtót rózsaszínes árnyalatú festett pilaszterpár fogja közre, melyek volutás fejezetekben végződnek. A pilaszterekre festett párkány támaszkodik, amelyeken ugyancsak egy festett párkányt alátámasztó pilaszterpár áll, ekként keretezve a sekrestyeajtó és az emeleti oratórium ablaknyílása közötti falfelületen elhelyezkedő, négyzetes formátumú, relief hatású képmezőt (a2), melyet plasztikus stukkókeretet imitáló festett keret övez. A kosáríves lezárású oratóriumablakot ismét egy pilaszterpár fogja közre, ívelt vonalú párkányt támasztva alá, amely fölött pálmalevelek által közrefogva a Szeretet allegorikus angyalalakja (a-c) lebeg. A pilaszterek volutadíszes fejezeteiről aranyszínű virágfüzérek függnek alá. A sekrestyeajtó fölött elhelyezkedő bőségszarukból ugyancsak virágfüzérek omlanak alá. Az ajtó két oldalán az ajtóval azonos magasságú, kannelúrázott törzsű, hasáb alakú posztamensek helyezkednek el, melyeken a Hit és a Remény grisaille festésű, szobrot imitáló angyalalakja (a-a, a-b) áll. A szentély északi oldalán az utólag kialakított földszinti oratórium bejáratát ugyancsak egy-egy kannelúrázott törzsű posztamens fogja közre, melyeken klasszicizáló urnák állnak. Az ajtó fölötti „reliefet” (a1) kétoldalt egy-egy lebegő angyal tartja.

A szentély és az apszis boltozatát elválasztó hevederívet egymás mellett két sorban grisaille festésű lándzsalevelekből és aranyszínű bogyós terméseket hozó hajtásokból álló díszítőfestés tagolja. Ugyanilyen motívumokból álló – részben a fennmaradt töredékek alapján rekonstruált – díszítőfestés látható a szombathelyi székesegyház négyezeti terének és kereszthajójának hevederívein.

b1: Festett főoltár-architektúra: Az apszisfal kb. 1 m magas lábazati zónáját újabb keletű, zöld tónusú műmárványozás fedi, elfedve az oltárarchitektúra alsó részét, amely eredetileg minden bizonnyal a padlótól indult. Az oltár retabulumát magas posztamensen álló, kannelúrázott törzsű, kompozit fejezetű oszloppár keretezi. Az oszlopok szürkés tónusú törzse márványt imitál, a fejezetek arany színűek. Az elülső oszloppár mögött, a középtengelytől kissé távolabb egy második, azonos formájú oszloppár helyezkedik el. Az oszlopokra lilás tónusú, vörösmárványt imitáló párkány támaszkodik, melyen az előreugró geiszont aranyszínű, volutás konzolsor támasztja alá. A félköríves lezárású, a fríz magassága fölé nyúló oltárkép fölött a geiszon szegmensívben meghajlított, a fríz azonban befut az oltárkép mögé, s így azt a látszatot kelti, hogy az oltárkép – a festett oltárarchitektúrák legtöbbjétől eltérően – nem az oszlopok közötti, fülkeszerű térben „függ”, hanem az oszlopok előtti síkban helyezkedik el. Ezt a hatást erősíti az oltárképet övező, a tulajdonképpeni retabulum képsíkját jelölő profilozott festett keret is. Az oltár párkányzata fölött baldachinszerű felépítmény emelkedik, melynek koronázó párkányát homorú ívben meghajló, gyöngysoros díszítésű bordák látszanak alátámasztani. Az oltár két oldalán egy-egy posztamens helyezkedik el, melyeken két grisaille festésű, szobrot imitáló figura áll.

Az oltár két oldalán, az apszisfal lábazati zónája és az ablakok közötti falfelületen egy-egy kisméretű, négyzetes formátumú képmező (b2, b3) kapott helyet, melyeket vörösmárványt imitáló festett szalagkeret övez. A reliefet imitáló freskómezőket festett párkányt alátámasztó pilaszterpár fogja közre, melyek fejezeteiről aranyszínű virágfüzérek függnek alá.

Az ablakfülkéket rózsaszínes tónusú pilaszterek keretezik, a fülkék félköríves záradékát szemöldökív koronázza. Az ablakbélleteket rozettás kitöltésű szalagfonat díszíti.

Az apszis boltfelületét tagoló festett architektúra egy kőszínű, tárcsadíszes kazettasorral díszített kupolát imitál, amely középütt egy széles opeionnal megnyílik a kék mennybolt felé. Az opeiont fogrovatos párkány övezi.

A képmezők leírása

a1        ANGYALI ÜDVÖZLET

A négyzetes formátumú, monokróm festésű, reliefet imitáló képmező otthonos hangulatú belső térben ábrázolja a jelenetet. A képtér jobb szélén imazsámolyon térdelve jelenik meg Mária, amint hátra fordulva megpillantja a felhőgomolyagon állva, gyermekangyalok seregének kíséretében alászálló Gábriel arkangyalt. Az Úr küldötte jobbjában liliomot tart, balját előre nyújtva, mutatóujját kinyújtva szólítja meg Máriát. Feje fölött a Szentlélek galambja lebeg, melytől fénysugarak indulnak a Boldogságos Szűz felé. A jelenet hátterében jobbra függönnyel eltakart ágy, balra elől szék és varrókosár. A háttérben középütt egy nagyméretű árkádos nyíláson át a názáreti házakra nyílik kilátás.

a2        SZENT PÁL APOSTOL PRÉDIKÁCIÓJA AZ ATHÉNI AREOPAGOSZON

A négyzetes formátumú, monokróm festésű, reliefet imitáló képmező egy oszlopos csarnok belső terében ábrázolja a jelenetet. Pál apostol egy lépcsős emelvény tetején áll, mögötte egy félköríves apszisban antik oltárépítmény látható. Szent Pál, a „pogányok apostola” az emelvény előtt elhelyezkedő népes, keleties viseletű hallgatósága felé fordulva prédikál. Széles gesztusai az athéni Areopagoszon elhangzott szavait idézik: Amint szétnéztem és megtekintettem szentélyeiteket, ráakadtam egy oltárra, amelyen az a felírás állt: Az ismeretlen istennek. Nos, én azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül tiszteltek. (ApCsel 17.23) Valószínű, hogy a jelenet ábrázolási hagyományának megfelelően eredetileg az Ignoto Deo felirat volt olvasható az oltáron,[21] ennek azonban ma már csak halvány nyoma látható az oltár előtt égő áldozati tűz magasra csapó lángnyelvei mögött. A Závory-féle átfestés előtt Pál apostol közkeletű titulusa, a Doctor gentium (a népek apostola / nemzetek tanítója) felirat is olvasható volt a képmező fölött.[22] A kép előterében álló turbános férfiak a képtérből kihajolva a képmező alatt látható, háromszögbe foglalt, fénysugárkoszorúval övezett tetragrammatont (יהוה) szemlélik. Egyikük ujjával is rámutat a Mindenható héber nevére, mintegy azt érzékeltetve, hogy a „pogányok apostola” szavainak hatására felismerte az igaz istent.

a-a       A HIT ALLEGÓRIÁJA

A sekrestyeajtótól balra elhelyezkedő festett posztamensen grisaille festésű, szobrot imitáló gyermekangyal áll. Magasra emelt jobbjában kelyhet, s benne Jézus-monogrammal ékesített szentostyát tart, baljában keresztet fog, nyakában a kereszt jelével ékes stóla látható.

a-b       A REMÉNY ALLEGÓRIÁJA

A Hit pandanjaként, az ajtótól jobbra elhelyezkedő gyermekangyal a reményt jelképező horgonyra támaszkodik.

a-c       A SZERETET ALLEGÓRIÁJA

A harmadik teológiai erény alakja a sekrestye fölötti oratórium ablakának záradéka fölötti falmezőn kapott helyet. A kitárt szárnyakkal lebegő gyermekangyal szárnyas, lángoló szívet tart kezében.[23]

b1        FESTETT FŐOLTÁR-ARCHITEKTÚRA: Az oltár baloldalán elhelyezkedő posztamensen Szent Sebestyén grisaille festésű, szobrot imitáló alakja látható. A „szobor” az ikonográfiai konvencióknak megfelelően ágyékkötőben, nyilaktól átjárt testtel, egy kiszáradt fához kötözve ábrázolja a ifjú mártírt. Legendája szerint Sebestyént a nyílvesszők csodás módon nem sebezték halálra, így alakja lehajtott fejjel, de nyitott szemekkel jelenik meg. y A halál fölött diadalmaskodó élet hatásos képi metaforájaként Szent Sebestyén csodás életben maradását hangsúlyozzák a kiszáradt fa friss hajtásai is.

A jobboldali posztamensen Szent Rókus megnyúlt arányú alakja látható. A szakállas zarándokként ábrázolt szent jobb vállára támasztva vándorbotot tart, köpenyén Szent Jakab kagylója függ, övén kulacs lóg, lába mellett kutya hever, szájában kenyeret tartva. Hosszú ruhája alól előbukkanó bal lábát a pestis által okozott sebek borítják. Kezeit imára kulcsolva, tekintetét az oltár oromzatára emelve könyörög az Isten Bárányához.

Az oltár párkányzatán emelkedő „baldachin” homlokoldalán a Jézus megkeresztelésekor hallatszott égi szózatot idéző felirat, modern betűformákkal: „HIC EST FILIUS / MEUS DILECTUS IN / QUO MIHI BENE COMPLACUI / MATH. C. XVII. W.V. [sic!] (Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Mt. 3.17.) A felirat alatt, a geiszonból előrenyúló volutás konzolon a hétpecsétes könyvön fekvő Agnus Dei, a kereszt jelével ékesített zászlót tartó bárány látható. A baldachint lezáró párkányon középütt az üdvösség szimbólumaként fénykoszorúval övezett diadém látható, melyet kétoldalt aranyszínű pálmalevelek fognak közre.[24] Az oltárépítmény csúcsán a szájában a bűnbeesés almáját tartó kígyó által körülfont glóbusz látható. A világgömb fölött a megváltás keresztje áll, amely fénysugaraival beragyogja az opeion terét.[25]

A párkány két szélén egy-egy grisaille festésű, az Isten báránya előtt széles gesztusokkal hódoló angyal ül.

b2        KERESZTELŐ SZENT JÁNOS PRÉDIKÁCIÓJA

A főoltártól balra, az ablak alatt egy kisméretű, négyzetes formátumú, reliefet imitáló monokróm képmező kapott helyet. A kompozíció középpontjában a keresztes végű botot tartó Keresztelő Szent János áll, amint felemelt baljával az égre mutat. Tekintetét a körülötte álló, keleties öltözékű hallgatóság felé fordítja.

b3        KERESZTELŐ SZENT JÁNOS FŐVÉTELE

A képmező sötét börtönt idéző, kváderköves, boltozatos belső térben ábrázolja a jelenetet. Keresztelő Szent János a földön térdelve látható, amint egy keleties öltözékű, turbános pribék üstökén ragadva arra kényszeríti, hogy helyezze fejét egy kőtömbre. Az előtérben háttal álló hóhér eközben kardját a magasba emelve készült lesújtani Jézus előhírnökére.

B1       A HIT DIADALA A ERETNEKSÉG FÖLÖTT

Az apszis boltozatának bal szélén, az ablakfülke záradéka fölött álló grisaille festésű, szobrot imitáló angyal a lába alatt heverő Eretnekség alakján tapos, akinek bal karjára az eretnek tanokat jelképező kígyó tekeredik, míg jobbjában – talán az ócsárlás jelképeként – tőrt markol, melynek nyelét faun-fej díszíti.[26] Az angyal balját magasba emelve az égre mutat, miközben a jobbjában tartott harsonát fújva adja hírül győzelmét. Mellette egy kősziklán nyitott könyv látható, lapjain a S. EVANGELIUM JESU CHRISTI felirat olvasható.

Az Eretnekség alakjának további „attribútumai” – a földön heverő férfialak keleties/zsidó viselete, valamint a balljában tartott pénzeszsák – minden bizonnyal Závory invenciói. Az átfestés nyomán tehát a kompozíció egésze a kereszténységnek a „zsidóság” fölött aratott „győzelmeként” értelmeződött újra.

B2       A KERESZTÉNYSÉG DIADALA A POGÁNYSÁG ÉS A BÁLVÁNYIMÁDÁS FÖLÖTT

Az apszis boltozatának jobb szélén álló grisaille festésű, szobrot imitáló angyal a lába alatt heverő Pogányság meztelen keblű nőalakjára tapos, aki jobbjában kardot tart. Mellette a pogány bálványok jelképeként egy törött antik oszlop látható. Az angyal a Keresztény Vallás, a Religio jelképeként egy égő gyertyát emel a magasba,[27] tekintetét a Szent Pál, a „pogányok apostolának” prédikációját ábrázoló képmező felé fordítja.

A nőalak bal kezében látható tóramutatóval feltehetően Závory egészítette ki a kompozíciót.

A program

A szentély festészeti dekorációjának programja a templom titulusával összhangban Keresztelő Szent János alakja köré szerveződik, s a képek balról jobbra haladva olvasandó, narratív ciklust alkotó együttesében bontakozik ki. A szentély északi oldalán az Angyali üdvözlet az Ige megtestesülését jeleníti meg, amit Krisztus előhírnökének a Megváltó eljövetelét hirdető prédikációja követ az apszis baloldalán. Az olajfestésű főoltárkép Jézus megkeresztelésének jelenetét ábrázolja, majd az apszis jobboldali freskómezőjén Szent János fővételének jelenetével zárul az evangéliumi elbeszélés. Végül a szentély déli oldalán Pál apostol athéni prédikációja Jézus tanítványainak missziós tevékenységét, Isten Igéjét terjesztő, a hit, a remény és a szeretet erényét hirdető szolgálatát jeleníti meg. Ezt a gondolatot fejezik ki a három teológiai erénynek a kép körül elhelyezkedő alakjai, legfelül a Szeretet alakjával, hierarchikus elrendezésük által mintegy érzékletes módon illusztrálva Pál apostol szavait: „Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. [...] Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet” (1Kor 13.13). Az apszis boltozatán elhelyezkedő, a kereszténységnek a pogányság és az eretnekség fölötti győzelmét megjelenítő allegorikus alakok az apostoli egyház küldetésének beteljesedését hirdetik.[28]

A Pál apostolt ábrázoló, a kegyúri oratórium ablaknyílása alatt elhelyezkedő képmező témaválasztása talán azzal is összefügg, hogy Szent Pál a freskó megrendelője, Farkas Pál névpatrónusa volt.

A főoltár két oldalán Szent Sebestyén és Szent Rókus grisaille festésű, szobrot imitáló alakja kapott helyet. A két szent feltehetően nem a pestistől oltalmazó patrónusként jelenik meg, hiszen az utolsó nagy pestisjárvány 1739-ben pusztított Magyarországon. Alakjaik talán az 1795. évi himlőjárvánnyal, vagy az 1790–95 közötti, sorozatos rossz termésű esztendők nyomában fellépő éhínséggel összefüggésben kaphattak helyet a szentély festészeti dekorációjában. Az is elképzelhető ugyanakkor, hogy a Szent Kozma és Damján-mellékoltárhoz hasonlóan Szent Sebestyén alakja is a falu egy elpusztult templomának emlékezetét őrzi. Az 1781. évi káldi canonica visitatio ugyanis egy romos állapotú, Szent Sebestyén és Fábián tiszteletére szentelt templomról tesz említést, ami talán a korábbi plébániatemplommal, a katolikusok által 1720 körül elfoglalt egykori evangélikus templommal azonosítható.[29]

Serfőző Szabolcs

---

Irodalom

Genthon 1959 151.; C. Harrach Erzsébet - Kiss Gyula: Vasi műemlékek. Szombathely, 1983, 152.

[1] Balogh István: Káld község története, 1000–2000. Káld, 2000, 116.

[2] Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. Sopron, 1924, 342–344.; Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyűjtemény a Dunántúli Ág. Hitv. Evang. Egyházkerület történetéhez. I. Sopron, 1910, 371.

[3] Balogh (lásd 1. jegyzet) 122.

[4] A gulácsi előnevet használó Farkas család 1694-től volt a falu kegyura, amikor Farkas (I.) János I. Lipóttól nemesi címet kapott. Farkas János az ugyancsak 1694-ben nemesi rangra emelt Felsőkáldi Káldy Mihály lányát, Krisztinát vette feleségül. Az 1754–55. évi országos nemesi összeírás Farkas (II.) János fiait, Lászlót és Farkas József Sopron vármegyei táblabírót említi Káld község birtokosaként. Ld.: Szluha Márton: Vas vármegye nemes családjai. Budapest, 1998, 44.

[5] Balogh (lásd 1. jegyzet) 123.; Szombathelyi egyházmegye. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek katalógusa 8. Szerk. Dóka Klára. Budapest, 1999, 63.

[6] Genthon 1959 151. A kórusalj boltozatán az 1799-es évszám olvasható.

[7] Az 1813. évi káldi canonica visitatio jegyzőkönyve Farkas Pált és testvérét, Farkas (II.) Lászlót nevezi meg a templom kegyuraként. Ld.: Szombathely, Püspöki Levéltár, Somogyi Lipót egyházlátogatási jegyzőkönyvei, 3/1, p. 205. (Köszönöm az adatot Rétfalvi Balázsnak.) A 1767-es urbárium szerint a falu Farkas (II.) János fia, Farkas (I.) László, valamint Káldy Lajos és néhány kisebb birtokos kegyurasága alá tartozott. Ld.: Balogh (lásd 1. jegyzet) 114.; Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl. Budapest, 1970, 292. Farkas Pál – Farkas (I.) László fia – 1781-ben kérelmezte a körmendi tisztiszéknél, hogy elzálogosított birtokrészeit megválthassa. Ld.: Kállay István: A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848. Budapest, 1980, 282. Farkas (II.) László 1797-ben Vas vármegye másodalispánja lett. Ld.: Balogh Gyula: Vasvármegye nemes családjai. Szombathely, 1894, 55.

[8] Balogh (lásd 1. jegyzet) 123.

[9] A sokalakos jelenet beállítása eltér attól kompozíciós sémától, melyet Dorffmaister többször is megfestett, s közelebb áll a téma ábrázolásának azon – itáliai előzményekre visszanyúló – változatához, melyet Kracker jászói főoltárképe, vagy a bécsi egyetem teológiai előadótermének (Johannessaal) Maulbertsch által festett mennyezetképe is képvisel. Ld.: Zsámbéky 1997 51.; Dorffmaister kat. 1997  kat. 40.; Jávor 2004 92.; Garas 1960 216.

[10] A Marosfalvi Antal által 2000-ben restaurált Szent Kozma és Damján-oltárkép festőrestaurátori dokumentációját ld.: KÖH Tervtár, ÁMRK 920. Troger rézmetszetét ld.: Szilárdfy Zoltán: Kozma-Damján napjára született. in: Test, lélek, természet. Tanulmányok a népi orvoslás emlékeiből. Köszöntő kötet Grynaeus tamás 70. születésnapjára. Szerk. Barna Gábor, Kótyuk Erzsébet. Budapest, 2002, 24–29:25. Ugyancsak Troger kompozícióját követi az nyitraludányi (Ludanice) plébániatemplom Szent Kozma és Damján mellékoltárának 1770 körül készült oltárképe. Ld.: Petrová-Pleskotová, Anna: Maliarstvo 18. storočia na Slovensku v kontextoch stredoeurópeskeho umenia. Ars 23. (1990) 85–105:102.

[11] Balogh (lásd 1. jegyzet) 116, 123. – forrás megjelölése nélkül. Nagy Gábor káldi plébános szóbeli közlése szerint a plébánia irattára 1945-ben megsemmisült, az oltárképekre vonatkozóan semmilyen írott forrás nem ismert. Az 1813. évi káldi canonica visitatio szerint (lásd 7. jegyzet) a Szent Kozma és Damján-oltárt Káldy Sándor állíttatta.

[12] Dorffmaister kat. 1997 227.

[13] Balogh (lásd 1. jegyzet) 123. – forrás megjelölése nélkül. Nagy Gábor káldi plébános szóbeli közlése szerint a templom kifestésére vonatkozóan semmilyen írott forrás nem ismert.

[14] Jávor 2009c 130–131.

[15] Csatkai Endre: A simasági kastély. Soproni Szemle 3. (1939) 159–162:160.

[16] Ld. a szombathelyi székesegyház freskóinak leírását (C2).

[17] Dorffmaister képe az athéni Areopagosz terén prédikáló Pál apostolt ábrázolja. Reprodukcióját ld.: Zsámbéki Monika: A szombathelyi püspöki palota. Szombathely, 2010, 60.

[18] Maulbertsch 2010-ben restaurált nagyszabású prágai freskóművéről ld.: Šeferisová Loudová, Michaela et al: The Gate of Knowledge. Philosophical Hall of the Strahov Library. Prague, 2010

[19] C. Harrach Erzsébet - Kiss Gyula: Vasi műemlékek. Szombathely, 1983, 152.; Balogh (lásd 1. jegyzet) 123.

[20] Az 1995-ös átfestés előtti állapotot dokumentáló fotóról nincs tudomásunk. Nagy Gábor káldi plébános (1992-től) elmondása szerint Závory Zoltán csak a meglévő képmezőket festette át, új falképeket nem festett.

[21] Lásd például Maulbertsch 1794-ben festett mennyezetképét a prága-strahovi premontrei kolostor könyvtártermében.

[22] Nagy Gábor káldi plébános szóbeli közlése.

[23] Ugyancsak lángoló szárnyas szívvel ábrázolta Winterhalder/Michl a Szent Quirinus attribútumait tartó angyal alakját a szombathelyi székesegyház Szent Quirinus-kápolnájának boltozatán. A viszonylag jó állapotban fennmaradt képmezőt 2001-ben Pintér Attila és Boromisza Péter restaurálta. Ld. a szombathelyi székesegyház freskóinak leírását (E1); ld. még: www.restauratorkamara.hu/portfolio/megjelenito.php?id=112&show_user_id=480

[24] Ugyanez a motívum látható a pinkamindszenti plébániatemplom szentélyablaka fölött, valamint a szombathelyi székesegyház Szent Mihály-kápolnájának „csegelyein” is. Ld. a szombathelyi székesegyház freskóinak leírását (M1, M2)

[25] A fénykoszorúval övezett kereszt motívuma hasonló formában jelenik meg a szombathelyi székesegyház keresztszárainak (Szent Quirinus- és Szent Márton-kápolna) boltozatán, a festett szoborfülkék oromzatán. Lásd a 24. jegyzetet.

[26] Vö.: Ripa 1997 141, 273.

[27] Ripa szerint a Vallás allegorikus alakjának attribútumaként „a tűz tiszta és őszinte elménknek Isten felé forduló áhítatát jelenti, amely a vallásosság jellemzője.” Ripa 1997 511.

[28] A kereszténységnek a pogányság és az eretnekség fölötti győzelmét hirdető allegóriák a római Gesù Szent Ignác-oltárát közrefogó szoborcsoportokkal állíthatók párhuzamba, melyek a Pozzo traktátusában közölt metszet (II. 60.) nyomán is ismertté váltak. A jezsuita rendalapító – Pozzo által tervezett – síroltárán (1695–99) balra a kelyhet tartó Hit előtt hódoló megtért kongói királyt és a bálványimádás bukását megjelenítő szoborcsoport kapott helyet, míg párdarabja a keresztet és lángot tartó Religio diadalát ábrázolja az Eretnekség és a Gyűlölet fölött.

[29] Szombathelyi egyházmegye. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek katalógusa 8. Szerk. Dóka Klára. Budapest, 1999, 63.