Krisztus közelében

Sitke, 2025. július – A Gércei Plébánia idei nyári hittantábora nemcsak vidám pillanatokat és közösségi élményeket tartogatott a gyermekek számára, hanem egy mély lelki találkozás lehetőségét is. A Sitkén megrendezett tábor középpontjában Jézus Krisztus valóságos jelenlétének felfedezése állt, különösen az Eucharisztiában – ebben pedig egy kortárs példakép, Boldog Carlo Acutis életútja is útmutatást adott.

A hét egyik kiemelkedő lelki eseménye a szentségimádás volt, amely során a gyermekek csendben Jézus elé járulhattak. Ez az egyszeri, mégis meghatározó alkalom lehetőséget adott arra, hogy a résztvevők hálaadással, örömmel, de akár a nehézségeikkel is Krisztus elé álljanak. A gyertyafényes, áhítatos légkör mély nyugalmat sugárzott, amelyben sok gyermek szívét megérintette az Eucharisztiában jelen lévő Jézus szeretete.

„Az élet tele van kihívásokkal, fájdalmakkal és kérdésekkel. De szükség van biztos pontra – és ilyen az Oltáriszentség” – fogalmazott az egyik lelkipásztor. A tábor célja az volt, hogy a gyermekek felismerjék: Krisztus nem csupán a templomokban, hanem az ő mindennapjaikban is jelen akar lenni. A szentségimádás alatt többen megfogalmazták, hogy Jézus előtt olyan dolgokat is kimondtak, amit másnak nem mertek volna.

Ebben az elmélyülésben különösen sokat segített a fiataloknak Boldog Carlo Acutis példája, akinek életét, gondolatait a tábor során játékos és tanulságos formában ismerhették meg. A mindössze 15 évet élt fiú szenvedélyesen szerette az Oltáriszentséget, és azt mondta róla: „Az Eucharisztia az én autópályám a mennybe.” Carlo korunk gyermeke volt: szerette a számítógépet, sportolt, viccelődött – mégis Jézus állt élete középpontjában.

A szentségimádás végén egy kisfiú csendben annyit mondott: „Azt kértem Jézustól, hogy maradjon velem.” Ez a mondat egyszerűségében hordozza mindazt, amit a Gércei Plébánia táborának üzenete jelentett.

A tábori hét során tehát nemcsak a játék, kézműveskedés, éneklés és közös élmények formálták a gyermekek szívét, hanem az a mély lelki tapasztalat is, hogy Krisztus ma is közel akar jönni hozzájuk. És ha van egy ifjú barát, mint Boldog Carlo, aki már elindult ezen az úton, akkor ők is bátran léphetnek utána – akár már most, akár egyetlen szentségimádás csendjében. (Balasi István plébános)