Nagyszombat esti húsvéti vigília – narráció (Sitke, 16.00)

Ez az év legszentebb éjszakája. Az Egyház ma virraszt. Vár. Figyel. Emlékezik és remél.

A liturgia a fény szertartásával kezdődik. A templomon kívül tüzet szentelünk. Ebből gyullad meg a húsvéti gyertya, amely Krisztust jelképezi. A sötétségbe belép a fény. Ahogy a gyertyák meggyulladnak, lassan világosság lesz közöttünk. Ez nem csak egy szép jel. Ez az élet képe. Isten fénye eléri az embert.

Ezután felhangzik az Exsultet, a húsvéti örömének. Az Egyház énekel. Örül. Kimondja azt, amit egész évben hordozunk, hogy Krisztus legyőzte a halált.

Majd következik az igeliturgia. Hosszabb, mint máskor. Halljuk a teremtés történetét, Ábrahám hitét, a kivonulást, a próféták szavait. Mintha végigjárnánk az emberiség útját. Isten mindig jelen volt. Mindig hívott. Mindig vezetett.

Aztán megszólal a Glória. A harangok újra megszólalnak. Az oltár fénybe borul. Valami megváltozik. Megérkezik az öröm.

Felhangzik az evangélium. Meghalljuk a hírt, amely mindent átír: Krisztus feltámadt.

Ez az éjszaka a keresztség ünnepe is. A víz megszentelésekor emlékezünk saját keresztségünkre. Megújítjuk ígéreteinket. Újra kimondjuk, hogy Istenhez tartozunk. Ez különösen fontos a családok számára. A hit nemcsak egyéni út, hanem örökség, amit továbbadunk.

Végül az Eucharisztia liturgiájában már a feltámadás örömében ünneplünk. Az oltárnál ugyanaz a Krisztus van jelen, aki meghalt és feltámadt. Most már nem a sír csendje van előttünk, hanem az élet.

Kedves Testvérek!

Ez az este arról szól, hogy a sötétség nem marad meg örökre. Hogy a csend mögött ott van az Isten szava. Hogy az élet erősebb.

Hívunk minden családot. Jöjjetek el együtt. Hozzátok el a gyerekeket is. Engedjük, hogy ez az ünnep belül is fényt gyújtson bennünk.

Várunk mindenkit szeretettel a sitkei templomban, nagyszombaton 16.00 órakor.

Krisztus feltámadt. Valóban feltámadt.